Én vagyok

Énekkel beszélünk, nem egymással
Hallom a gondolatod
Látom a szívverést
Üvölteni akarok
Úgy teszel, mintha értenéd
Úgy érzem, mintha érteném
De mint két lakatlan sziget
Lebegünk csak egymás mellett
Aggodalmam emészti a felépített világképet
Megérintem a romokat mielőtt eltűnik lábam alól
A zuhanás a repülés egyik formája
Sírok az óceánban
Az egyik az enyém,
Én voltam, aki
elhitte, hogy megértette a valóságot
És nem csak egy kiszínezett álmot láttott
Remélem, hogy vagyok
Csöndet akarok

Zichy Emma

SZIGET-ELEM

Kalapban, nagykabátban
Csodálkozom a szemeden
Hallom a tömeg súrlódó neszeit
Látom csodálkozásod
Ki akarok látszani az árból
Sodor a zuhanó mámor

Úgy teszek, mintha beleillenék
Úgy érzem, elhiszed
Megérintem a peremem
Nem aggódom, nem félek
Csak miattad sírok
Én magamban kívül vagyok

Megértem, hogy félsz a repüléstől
Mondom, hogy kapaszkodj belém
Álmodom a zuhanó szigetről
Pontosítom a célt
Remélem, bejutsz te is
Én már a MAGban vagyok

Dr. Zalay Szabolcs

Érzelmi káosz

Én körülvett, de mégis elhagyott vagyok.
Csodálkozom ezen az érzésfoszlányon.
Hallom ahogy hív magához,
Látom ahogy figyel, próbál elérni.
Akarom. Én is. De tehetetlen vagyok, csak létezek.
Én körülvett, de mégis elhagyott vagyok.

Úgy teszek mintha nem tudnám megtenni.
Úgy érzem pedig lehetséges lenne.
Megpróbálom én is megérinteni de nem megy.
Aggódom, hogy sosem lesz már újra a régi. Hogy sosem fogok már hasonlóan érezni.
Sírok, mert sírni fáj.
Én körülvett, de mégis elhagyott vagyok.

Megértem, hogy nem szabad.
Mondom én is, hogy nem szabad.
Álmodozom, hogy egyszer mégis sikerül.
Próbálok ellenállni. Nem megy.
Remélem hogy majd valaki eljön értem.
Én körülvett, de mégis elhagyott vagyok.

Lajter Zsófia

Az én utam

én egy giliszta vagyok
csodálkozom, hogy milyen szép az élet
hallom a víz csobogását
látom a hullámokat
vissza akarok menni
én egy giliszta vagyok

úgy teszek, mintha élvezném a zuhanást
nem tudom, hogy tudom-e hogy most meghalok
megérint a sós hab
kicsit félek a tudatlan haláltól
sírok, csíp a só
én egy repülő giliszta vagyok

megértem, meg kell halnom,
mindennek megvan a maga rendje
álmodozom az életről, a komposztról, a barátaimról
próbálom magam ellazítani, hátha nem vesz észre a nagy hal
én egy csaligiliszta vagyok

én önmagam vagyok
csodálkozom, hogy van ön
hallom, hogy suttogja mindenki hogy ki az az ön
látom hogy mutogatnak rám
azt akarom hogy hagyják abba
én magam vagyok

úgy teszek, mintha tudnám mit csinálok
úgy érzem, ez hülyeség
megérintem a szélét
aggódom, ha elveszik ez a szél
sírok, ha fáj, sírok, ha fúj
én vagyok

megértem, ha mindenkinek rossz hogy én
mondom, hogy vagyok
álmodozom az énről, az önről és a magamról
próbálom elengedni magam
remélem egyszer visszajön
én

megértem, ha mindenkinek rossz hogy én
mondom, hogy vagyok
álmodozom az énről, az önről és a magamról
próbálom elengedni magam
remélem egyszer visszajön

Porkoláb Bori

Sziget a szemben

Sziget a szemben
Törött álmok csillognak
Üveg homokban

Romok mögött napozó
Ezüst tenger beteríti
Magány épül beton úton

Zichy Emma

Lakatlan ember

Lakatlan embert
Elszigetel a tenger
Átúszom a tengert
Szigetel az ember.

Lőrinc Marczell

Zuhanás

Van ahol zuhanni félelem
Van ahol zuhanni élvezem

Póla Zalán

virág

fáj, már nagyon fáj ez a húzás, ez az erő, ez az energia,
ami itt akar tartani, még ha én mennék is.
elszigetel a vágyaktól, a céloktól, itt semmi sincs.
összeköt a régi sebekkel, itt semmi virágzás nincs.
nincs víz,
nincs levegő,
nincs fény,
nincs föld.
nincs ami ápol,
de van ami eltakar.

szomjas vagyok,
nem kapok levegőt,
sötét van,
lebegek.
nem tudom hol, és ki vagyok,
amikor nem azt mondják itt a helyed. itt kell lenned.

Porkoláb Bori

Nélküled

Nem találom a kezed
Sötét vízben lábalok
Partra vetett hal vagyok
Nélküled - szigetem
Kiáltás a Semmiben

Dr. Zalay Szabolcs

Kék... csend...

A kék óceán
Elválaszt és összeköt
Éltet vagy megöl

Kint mindenki fut
Bent csak csend és béke van
S kék óceán

Lengyel Máté

Gondolatok

Reggel.
Terasz.
Újság.
Kávé.
Nap.

Dél lesz.
Finom.
Édes-desszert,
Nincs-gond.
Jó.

Este.
Egyedül.
Eltévedt gondolatok.
Hirtelen csönd.
…
Ijesztő.

Más-nap.
Új-nap-
Új-kör.
Minden.
Újra.

Egyszer csak vége.
Krízis.
Jó?
Rossz?
Majd eldől.

Lajter Zsófia