Hajónapló

 

Kapitány	Grand Kapitány
Másodkapitány	Small Kapitány
Ügyeletes tiszt	Whiskey tiszt
Hajó indulási helye, ideje	2019.07.01 ,Peggy Cove ( Kanada)
Hajó érkezési helye, ideje	Hajó tervezett ideje Franciaországba ( Port la rochelle) : 2019.08.29
utasok száma	90
hajó neve	Bateau de boeuf
hajó sebessége	30 csomó
hajó haladási iránya	kelet felé
szélerő	erős
szélirány	déli

 

1.nap: A hajóra szállás

2019.07.01-én az első napon hajnali 5-kor már készen állt a csapat az indulásra. Kanadából a Nova Peggy Cove kikötőből indultunk. Az úticélunk Franciaország, Port la Rochelle kikötő. Az utasaink szépen lassan kezdtek gyülekezni a hajón, de a kutatóink még nem érkeztek meg. Eközben felvázoltuk a tervet és pár óra múlva végeztünk és készen álltunk az indulásra. Mindenki éhes bendővel érkezett ezért gyorsan bekaptunk pár falatot az otthonról csomagolt szendvicseinkből. Beállítottuk a vitorlákat és kiengedtük a csomókat és kezdetét vette az utunk. Útközben párszor meg kellett állnunk a biológusaink miatt, hogy megmártózzanak, búvárkodjanak egyet. Miután már nagyon semmi dolgunk nem volt, nyomtunk egy póker partit, amit szerencsésen megnyertem. Vacsorára jó nagy lakomát csaptunk. Volt mindenféle, kacsacomb, csirkecomb, hal, de az minden mennyiségben. Estére kapitányt váltottunk, hogy Small kapitány kipihenhesse a nap fáradalmait. Mi is szépen lassan szállingóztunk be a kabinjainkba. Majd a fáradtságtól elnyomott az álom.

12.nap. Egy átlagos nap a hajón

 

A legénység reggel kipihenten míg a tudósok fáradtan ébredtek. A tudósok  ennek ellenére vidáman vágtak neki a napnak annak reményébe hogy új fajokat fedezhetnek fel. Míg a tudósok a tegnapi mintákat vizsgálták addig a hajó legénysége elkezdte a mai teendőket elvégezni. Ebbe beletartozik a takarítás, szakácsoknál a főzés, illetve az egyéb munkák.

  A nap második felére mindenki végzett az aznapi feladataival és úgy döntöttek hogy ma egy kisebb ünneplést tartanak a kapitány tiszteletére hisz ma töltötte az 56. életévet. 

  Estére a szakácsok nagy lakomát állítottak elő svédasztalos kínálattal. Alkohol liter számra fogyott a legénység fele már eltette magát másnapra ki a szobájában ki a szabad ég alatt talált magának alvóhelyet.

13. nap: A vihar első jelei

   Reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, a szép idő okozta jó kedvünk viszont hamar elszállt, mivel délben már vésztjósló felhők gyülekeztek és a szél ereje is megerősödött. Az idő romlását látva, minden intézkedést megtettünk biztonságunk érdekében.

A szeles idő ellenére szerencsére ma még nem ért utol minket a közeledő vihar, este felé a szél ereje is csökkent kicsit. A legénység vitorláinkat visszarendezte, majd néhány sakkparti után tudósaink és a legénység feladat nélkül maradt része békésen indult aludni, hogy kipihenje a nap fáradalmait.

   Már fellélegeztünk volna, de éjszakára visszatért a szél, melynek ereje egyre növekedett.

A legénység ébren lévő része az egyre erősödő széltől nehezen, de sikeresen ismét megtette biztonsági intézkedéseinket. Én, mint a hajó kapitánya  egész éjszaka kabinonban ülve vártam az idő javulását és ébren lévő legénységemmel felkészültünk az esetleges vihar érkezésére.

14. nap: A vihar egyre közeledik

  Reggel erős szélfúvásra ébredtünk és a közeledő viharfelhőkből már biztosra vehettük, hogy hamarosan vihar várható. A legénység megtette a további szükséges óvintézkedéseket és estére mindenki fedezékbe vonult. Igyekeztünk felkészülni minden lehetségesen felmerülő problémára, azonban ez nem volt olyan egyszerű, mivel nem tudhattuk, hogy pontosan milyen erősségű, illetve lefolyású viharra számítsunk. Kissé nyugtalanul hajtottuk álomra fejünket, jó páran közülünk egész éjszaka ébren maradtak, ha az éjszaka során esetleg probléma merülne fel, arra rögtön reagálni tudjanak. Ez volt a szerencsénk, ugyanis kisebb gondok adódtak, viszont a legénység időben elhárította azokat, így nem történt túl nagy baj.

15. nap: A vihar

A mai napon rettentően nagy zajra ébredtünk. A vitorlavásznakat iszonyatosan nagy hanggal csapta egymásnak a szél. A legénység dülöngélve járt-kelt a fedélzeten, kivételesen nem az alkohol hatására. Rendkívül ijesztő volt az égbolt ami elénk tárult. A sötét felhőket csak a köztük cikázó villámcsapások világították meg, amik egyre csak közeledtek a bateau de boeuf-hoz. Mindenki elkezdte megcsinálni a szükséges óvintézkedéseket. A hullámok minden értelemben összecsaptak a fejünk fölött. Small Kapitánnyal és Whiskey tiszttel összeültünk a Kapitánykabinban és magunk elé tártuk a térképet, hogy kitaláljuk a következő lépéseket. Azonban ugyanazt láttuk a térképen ami a hajóról való kilátásból egyértelművé vált. Az Óceánon kívül semmi nem volt a közelünkben. Macska egér játékba kerültünk az Óceánnal. Mivel a vihar minden szögből körbevett minket, olyan opciónk nem volt, hogy kikerüljük, ezért abban egyeztünk meg,hogy ahol a vihar a legenyhébbnek tűnt, ott próbáltunk átvágni. Miután a megbeszélésnek vége szakadt, mindenki 100 százalékosan a saját dolgára koncentrált. Én mint kapitány a kormányhoz biztosítottam magam és csak reménykedtem. A legénység lekísérte a biológusokat a hajó biztonsági kabinjába, hogy ott várják meg a vihar végét. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy a radarunk jelezte pár nappal ezelőtt a vihart, amit az előző napokban le is jegyeztem. Mire mindenki biztonságba került és a legénység is a megfelelő pozícióban védte a hajó és az emberek épségét, a hajó teljes sebességben elindult a vihar írányába. Mire a vihar csomópontjájoz értünk, az elektronikus eszközeink elszálltak. Nem működött a rádiónk és a generátor is tönkrement. Tehát teljesen magunkra maradtunk és rádió nélkül a segítség hívás is lehetetlenné vált. Szerencsénkre a hajó tömege miatt a hullámok nem tudtak minket felborítani. A vihar nem enyhült és a helyzetünk egyre lehetetlenebbnek tűnt, amikor a legénység egyik tagja szeme megmentett minket és úgy tűnt, hogy az imáink meghallgattattak. A vaksötétben az Óceán közepén, egy addig fel nem fedezett sziget tárult elénk. Nem tudtam, hogy ez nekem és a legénységnek jobb hír vagy a biológusoknak. Nem is volt kérdés, hogy irányt váltva a sziget felé indulunk, amiben csak pár villámcsapás akadályozott minket, amiket szerencsésen kikerültünk. Már hajnalodott mire kiértünk az ismeretlen szigetre. Sikeresen kikötöttünk, majd az egész éjszakás fáradtságos hullámokkal való harcolás sikeres végeredményét egy ünneplő koccintással díjaztuk, majd mindenkit röpke percek alatt elnyomott az álom.

16. Nap : a partraszállás 

Miután az estét a hajón töltöttük, őrséget állítottunk . 

Messzire elnézve fákat, hegyeket láttunk. A közelbe csuda szép gyümölcsfák fogadtak minket . Ez volt maga a paradicsom. Kijjebb már nem mertünk menni , mivel nem ismertük még a szigetet. Az átlátszó tisztaságú vízben fogtunk halakat és megreggeliztünk .

Elő kerestük a felszerelésünket és felkészültünk a sziget felfedezésére .