A geotermikus erőmű története

A szigeten az első geotermikus erőmű 1874-ben épült. A tervező az angol származású hajós, Joe Dertoff volt. Az erőmű teljesítménye ekkor csak 400 kW volt, mivel nem tudtak olyan mélyre lefúrni. 1912-ben megjelent a szigeten a rádió, így a megnövekedett áramfogyasztás miatt 4 új, korszerűbb erőművet is rákapcsoltak a hálózatra. Mire a világháború kitört a sziget lakossága naponta tájékozódhatott az aktuális helyzetről az áramellátásnak köszönhetően.

1927-ben a szigetnek szinte az egész lakossága átállt a elektromos világításra, ezért az összes erőművet korszerűsítették. A szigeten a fűtést eddig fával és villamos energiával oldották meg. 1936-ban a szigeten egy német pilóta - aki a Föld körberepülésére tett kísérlet közben zuhant le -, Hans Werringer feltalálta, hogy a geotermikus energiával a házakat is lehet fűteni.

A felfedezésének köszönhetően az erőműveket átépítették, és további 3 erőművel bővült a sziget energiatermelése. A II. világháború alatt visszaesett az energiatermelés, mivel az egész szigetet el kellet sötétíteni. A háború alatt nőtt a sziget lakossága az eltévedt hajók és repülők miatt, így több energiára volt szükség.Az 50-es évek technológiájával sikerült a sziget energiahiányát kielégíteni. Az mélyebb fúrásoknak köszönhetően jóval nagyobb, 1000 MW teljesítményre tettek szert erőművenként. A szigeten 1982-ben volt egy nagy fejlesztés, ekkor a szigeten 1 hétig nem volt áram. A ma is használatos erőművek tervei 1998-ban születtek meg. 2012-ben fúrtak le minden erőműnél 5,83 km mélyre, mellyel elérték a ma is használatos 2800 MW-os teljesítményt.

Tervrajz

Az erőmű paraméterei:

Teljesítmény:		2800,00 MW
Geotermikus gradiens:		60,00 °C/km
Fúrás mélysége:		5,83 km
Gőz hőmérséklete (primer kör)	bemeneti:	350,00 °C
	kimeneti:	320,00 °C
Gőz hőmérséklete (szekunder kör)	bemeneti:	310,00 °C
	kimeneti:	260,00 °C
Víz hőmérséklete (az elosztó felé)	bemeneti:	200,00 °C
	kimeneti:	90,00 °C